29 éve élünk együtt boldogságban, harmóniában. A testem meg én. Megtehettem, amit csak akartam, megehettem, amit csak megkívántam. Ez idáig. 1986. december 14-től egészen 2016 tavaszáig. Mondjuk.
Sosem voltam csontkollekció, ha vékony is voltam, a hasam és tokám sosem engedte félrevezetni az embereket. Családom tagjai is magukon hordozzák a pocak-toka géneket, így nem is várhattam mást. Azonban az összkép mindig azt mutatta, úgy rendben van a dolog, igazán nem foglalkoztatott sosem a súlyom, mert minden számítás azt mutatta, vékonyabb vagyok, mint ahogy a magasságom megkívánná. Akkor miért érdekeljen? Amit a tükörben láttam tetszett. Világ életemben egy dolog foglalkoztatott: megehessem, amit épp megkívánok, abban a mennyiségben, ami jól esik, este-reggel-éjjel-nappal. Lehetett zsíros, cukros, gusztustalan, mű vagy épp legritkább esetben egészséges. A magyar kaja (meg a szerb meg az olasz meg az indiai megaaaa) és a disznóvágás mindenek felett! Legalábbis így volt életem 80%-ában. Nem okozott gondot az öltözködés, mindig találtam magamra olyan szettet, amit megálmodtam és szerintem jól állt az alkatomhoz, egyéniségemhez. Az alkohol és egyéb egészségtelenségek fogyasztásával sem volt gondom, pedig a tömény köztudottan hízlal. Az egyetem 5 éve alatt volt ebben is részem bőven. 8 évig versenyszerűen kosárlabdáztam és azóta is ellötyögök, ha sportról van szó. Nem voltam rákényszerítve, azon kívül, hogy tudom, sportolni, mozogni egészséges, nem volt szükségem rá formálás, fogyás célzattal. Egyszerűen nem érdekelt a téma. Az önbizalom és magabiztosság a helyén, mondván: ha nem is én vagyok a világ legszebb nője, azért megvagyok, egészséges vagyok, köszönöm szépen.
Néha, mikor leültem és befaltam egy egész mogyis milkát, maxi kiszerelésben mondjuk fél óra alatt, akkor azért elgondolkodtam magamon. Hogy csak egy példát említsek a sok közül.
Ettem, tettem, vettem, ami jól esett. Az pedig, hogy izzadjak valahol ahelyett, hogy megennék egy olyan, tudjátok karamellába mártott fánkot, ójajj. Vagy-vagy: No way. Is-is! Szóval kosár edzés után megyek haza vacsorázni. Este 9-kor.
Az utóbbi 1-2 évben a tél vége felé haladva sokszor éreztem azt, hogy ez a fránya Karácsonyi nagyzabálás még hónapokig fogva tart, nem ereszt. Kitágult gyomorral az ember folyamatosan többre vágyik. Biztosan tudjátok, miről beszélek. Amikor épp nem eszel, akkor arra gondolsz, mit ennél szívesen. Aztán, ahogy csiklandozott a tavasz, s kerültek le az ápol és eltakar ruhák, nyertem vissza én is lassan, de biztosan a kevés ruhás formám. Pedig sosem fogtam vissza magam, nem volt semmilyen önkontroll meg az „addig egyél, amikor már nem érzed az éhséget” szöveg. Zabáltam. Mindent. Mindennel. Bár, a zöldség-gyümölcs kombót valahogy mindig jobban kívántam, mint a húst. A következőkben pedig nem arról fogsz olvasni, hogyan is váltam vegetáriánussá!
Életritmus - életmód
A Mr. és én nem élünk átlagos életet. Mindez legfőképpen annak köszönhető, hogy mindamellett, hogy nem vagyunk átlagos emberek, nem is vágyunk átlagos életet élni. Éves bontásban a december-január-február a mi 3 hónapunk, mikor egész évre elegendő módon egymás agyára mehetünk. Az év többi részében körülbelül a hetek felét töltjük együtt. Nyáron ennél is kevesebbet. Zavar-e ez engem? Nem, nem kimondottan. Zavar-e az, hogy mást zavar? Nem, leszarom ki mit gondol az életemről. Bocsi.
Vannak helyzetek, lelkiállapotok, napok, események, mikor eszembe jut, s hisztirohamok közepette jól a fejéhez vágom, milyen lenne normális párként élni, aztán valahogy mindig visszazökkent egy énidős csúcsszuper szituáció az eredeti állapotomba: párkapcsolatban élni, de önmagamnak megmaradni. Ezek vagyunk mi, ezért megyek majd hozzá, ha egyszer megkér engem ilyesmire. Meg hát azt mondják az okosok, hogy a hosszú távú kapcsolatok titka a külön töltött idő minősége és mennyisége. Ezáltal maradhatsz érdekes, hiszen van időd mindenre, ami rajta kívül is érdekel, no meg aztán ezáltal érezheted, hogy hiányzik a másik feled, esetemben pedig ezáltal maradhatok vékony!
Mi van?! Elmagyarázom!
Milyen érdekes, hogy életem szerelmének munkaidős lazulása pont arra a 3 hónapra esik, mikor az ember amúgy is tök dagi és szerencsére amúgy is tök sok ruhát visel.
No, de hogy jön ez össze? Hogy milyen párhuzam van az étkezési szokásaim, napi rutinom és a Tokás itthonléte között? Egyszerű!
Az ember többedmagával többet és jobbízűen tud étkezni. Tény! Tapasztalom ezt minden nap a göndör barátnőmmel, aki szerencsére éppúgy szeret enni, ahogy én. Csak rajtam meg is marad, ő meg csont és bőr és haj. Ha Tokás nincs, nem megyek nagy bevásárlóközpontba és nem válogatok minden szart össze-vissza a polcokról annak érdekében, hogy kedvezzek neki, aminek nyilvánvalóan a felét ÉN FOGOM MEGENNI. Egyedül ilyenről szó nincs. Egyedül étterembe is kevesebbet járok (Flóra most kifejezetten Te vegyél egy mély levegőt és tedd a szívedre a kezed: Mehetnénk sokkal többször is, nemde?! :D), a konyha közelébe pedig főzés címszóval igen ritkán toppanok be. Hiszen magamért minek is? Harmadannyit eszek, mint ő, így harmadannyi kaja van otthon, s mivel az esetek többségében Másenkán kívül senki nem nézi ki a falatot a számból, valahogy kevesebbszer is kezd el kerülgetni az a bizonyos éhségérzet.
Szóval igazából a hízásunk oka a férfi. Egyértelműen! Bizony-bizony, a heti 1 pizzás szabályom is miattad alakult ki. Múlt héten is hova vittél? Étterembe… Amúgy meg gumicukrot szerintem nem ettem vagy 2 hete!!!
Amikor itthon van a jóember, mindig eszek, ha éhes vagyok, ha nem. Hiszen csak leülök már mellé, nem? Ne egyen egyedül! Eszek akkor is, ha épp nincs jobb dolgom. Mit csináljak? Tök sok a szabadidőm! Áááháá, főzök, hiszen estére úgyis hazaér! Épp ezért a kedvenc napszakom a reggel, hiszen akkor még látványosan képes vagyok behúzni a hasam. Az első reggeli, álmoskás tükörbe nézés, mikor felhúzom a hasamon a Simpson családos pizsimet, amin nem mellesleg van egy baromi nagy fánk is…, ez nem véletlen. Az ebéd utáni kajakóma után már meg sem kíséreltem ilyesmit.
Jó pár hete már annak, hogy máshogy kelt fel a nap. Azt mondtam: Na, ennyi volt Orzsolya! Mostantól tudatosan fogod intézni a sportolás és egészségesebb étkezés irányában tett lépéseidet is. Kockahasad lesz, ha belerokkansz is! Méghozzá nem diétával! Életmódváltással!
Újra dübörög a koncertszezon, így remélem szépen lassan én is képes leszek visszanyerni eredeti (vagy még jobb) formám úgy, hogy simán hessegethetem a szemem elől azon megjegyzéseket, melyet drága Édesanyámtól hallhattam először csilingelő hangon: Picim ez már korral jár! Frászt! Nincs köze az életkornak a kinézetemhez, a hurkáimhoz. Kizárólag az odafigyelésnek és a magamba feccölt időnek, energiának, tudatosságnak. A kornak abban van szerepe, hogy az ember lánya megtanul ésszel cselekedni magáért.
Az, hogy máshogy kelt fel a nap magával hozta a sok-sok tapasztalást, melyeket az otthon végzett különböző talajgyakorlatok során tanulhattam. Megtudtam, hogy bizony a réparopogtatás túladagolható, de a következményekbe most nem avatnék be senkit. Rájöttem, az almát igenis lehet szeretni délelőtt és délután is. Kiderült, hogy a szaunázás és úszás a kedvenc vasárnap délutáni programom lesz hátralévő életemben. Máska napi háromszori sétáltatása pedig az egyik legjobb kardió. Tudtátok, hogy a Dechatlon maga álomország?! Hiszen, a sporthoz a jó kis felszerelések, szerkók, cipellők és szivárványszínű melegítőnadrágok is meghozhatják könnyűszerrel a kedvet! Épp a héten ruháztam be néhány súlyzóra is.
Valójában az elvek, ami mentén haladok a sport és étkezés mentén:
- A húsfogyasztás savasodást idéz elő. A szervezet elsavasodása pedig az érrendszeri és emésztőszervi betegségek igen nagy százalékának előidézője. Ergó, minél több húst fogyasztasz, annál több kifejezetten lúgosító hatású ZÖLDséget és gyümölcsöt kell enned!
- Annyit mozgok, és úgy, amit még élvezek, amit érzem, hogy kíván a szervezetem. Érdekes, ha elkezded, megtapasztalhatod, mindamellett, hogy egyre többet bírsz, kívánsz is annyit.
- A heti rendszerességű szaunázás és a napi átlag folyadékbevitelem tökéletes összhangja szervezetátmosó, méregtelenítő hatással bír. Legalábbis nálam működik.
Teltek a hetek és az „edzés minden nap” jelszava olyan szinten épült az életembe, hogy bűntudatot érzek, ha nem tudok magamból minimum 1 órát kisajtolni, mert épp úgy alakul az a fránya délután. Ilyenkor szomorúan nézek a sarokba hajított jógaszőnyegemre, aki természetesen még szomorúbban néz vissza rám. Teltek a hetek és rájöttem, a közérzetem és az energiaszintem is átalakulóban, újra alszom normálisan és örömmel nézegetem azokat az egyberuhákat a gardróbomban, melyet azért nem hordtam sosem, mert kipocakosított.
Szóval ropogtatom a répát meg az almát, a csont-bőr-haj barátnőm meg totál kivan és közölte, unalmas lettem. Hol vannak már azok a szép snickerses, pizzás, palacsintázós idők? Az meg teljesen mellékes, hogy nemrég tüntettünk el egy tálcányi rétest, UGYE?!
Valójában sosem voltam egyik diéta híve sem. Nem hiszek a megvonásban. Abban hiszek, hogy amit kívánok, azt bizony meg kell enni. A mértéktartás a lényeg!
Idén 30! Éljen továbbra is a következmények nélküli étel- és életélvezet, csak most már fittebben, köszönhetően a tudatosságnak! Higgyétek el, csak elkezdeni nehéz. Az új szokások, további sok-sok új szokást vonnak magukkal.
Ha életmódváltásba kezdenél, íme álljon itt egy blog, mely nekem reményeim szerint még nagyon sokat fog segíteni: http://www.zoldsegdieta.com/
