Mostanság sűrűn előfordul velem, hogy a telefon valahogyan az előszoba szekrényen marad, indulás előtt elfelejtem eltenni. Egy ideig bosszankodtam miatta, milyen kis idétlen voltam már megint, hiszen Anya biztosan aggódik majd, ha nem ér el, hogy minden másról szót se ejtsek, amiről lemaradhatok a távollétem alatt. Húha. Aztán túl is lépek rajta, már nem fontos. Persze vissza eddig egyetlen esetben sem fordultam. Gyorsan megállapítom, valójában most nincs rá szükségem.
Mostanság az is sűrűn előfordul, hogy a telefon valahogyan teljesen tudatosan marad otthon. Eleinte jógára menet elintéztem néhány telefont mielőtt beléptem a stúdió kapuin. Ma már ez az egyik olyan program a napban, mikor a telefon szándékosan megpihen egy kis időre. Vele együtt pedig pihenek én is, kivonom magam kicsit. Arra a minimum 2 órára.
Mostanság nem tudom eldönteni, hogy a véletlenül otthon hagyott telefonok hány százaléka lehet abszolút tudat alatti döntés.
Miután tegnap egy baráti találkozásra igyekezve ismét megtörtént az állítólagos véletlen, rájöttem, erre van szükségem.
Jelen lenni.
A jóga észrevétlenül fűzte bele magát a napjaimba. S vele együtt érkezett az a felsorolhatatlanság, amiről csak pozitívan tudnék beszámolni. Ha egyetlen szóval akarnám összefoglalni, amit kapok nap, mint nap magamtól e mozgásforma által, csak annyit mondanék:
Igény.
Mire? Talán ez az igazán felsorolhatatlan, s bizonyára minden jóginál teljesen változó.
Az utóbbi hetekben kettő, a mindfulness témaköre kapcsán íródott könyvvel* ismerkedem az esti órákban. Rosé fröccsel a teraszon üldögélve. Madárcsicsergésben. Zöldben. Viszonylagos csendben. Amíg be nem sötétedik.
A mindfulness jelentése, tudatos jelenlét, éber önirányítás, figyelem. A meditáció és tudatos relaxáció gyakorlásából fakadó erények gyűjtőfogalma. Mikor figyelmünket ítélkezésmentesen a jelen pillanatra irányítjuk. Művészet, méghozzá a tudatosabb, letisztultabb, éberebb, együttérzőbb, elfogadóbb élet művészete. Mindez azonban nem lótuszülésben zajlik.
Tapasztalataim mondatják, hogy századunk legnagyobb kihívása és lehetősége is egyben, azonban e bejegyzés nem ismertető céllal készült, azt a sokkal okosabbak ismételten, már korábban csokorba fogták. Amennyiben érdekes számodra, kattints ide: http://www.mbsr.hu/index.html
Jó ideje olvasom régóta gyakorló jógik írásait a fejlődésük kapcsán, de valahogy úgy igazán jó cikkel még eddig nem találkoztam. Nem is értettem eleinte. Minden esetben olyan érzést keltettek az írások, hogy „jó-jó, oké, értem, de ennek a cikknek, blog bejegyzésnek úgy se füle-se farka”, hiányérzetet alakított ki bennem. Aztán éjjel, mikor épp a villámok után számoltam a dörgésig, rájöttem, mi a baj ezekkel az írásokkal. Nem én írtam őket.
Nem, nem vagyok nagyképű. Másról szól ez a sztori.
A jóga nem azt mondja mi az örök érvényű igazság, mi az, amit mindenkinek ugyanúgy kell csinálnia és ugyanazt tapasztalnia, ugyanúgy éreznie. A jóga egyéni fejlődési utat kínál, ahol saját magaddal ismerkedsz, olyan formában, ahogyan te szeretnéd, amit te kívánsz, amire lehetőséget nyújt a tested, lelked.
Fél éve jógázom, része a mindennapjaimnak, szünet nélkül, a nap valamely része mindig erről szól ilyen vagy olyan formában, lehetőségekhez, mentális és fizikai igényekhez mérten. S most én is írtam egy bejegyzést, ami rajtam kívül mindenki másnak valószínűleg semmit mondó. Hiszen a tapasztalás egyéni és valahogy a legnagyobb igény, ami kialakulhat ezzel kapcsolatban az, hogy ezt a tapasztalást úgy isten igazából, szíved szerint megtartanád magadnak.
Hiszen vannak dolgok, amiket meg kell tapasztalni, beszélni róla viszont kár lenne. Mert nehéz és talán felesleges is. Ha elindultál az utadon, tudni fogod, miről beszélek én most, s nekem az a sok-sok jógi, aki megosztotta velem is az ő kis - valójában akkor számomra még semmit mondó, azóta viszont a világot jelentő - szösszenetét.
Egy belső energia, létezés, mely tartalmazza személyiségünk összes titkához megfelelő kulcsot. Hiszen míg önmagad meg nem látod, csak felszínesen élhetsz a világodban, ez okozza a zavarodottságod, békétlenséged. Megtapasztalni, mi folyik a saját világodban, megérteni érzelmi megnyilvánulásaid, felszínre hozni személyiséged erőforrásait. Nekem mindez erről szól és gyanítom pont egy életnyi lesz a munka.
Nem érted? Nem baj!
Egy életnyi gyakorlás. Addigra talán kinyílik a homlokcsakra, melynek alapvető kérdése: vajon mi az én életfeladatom? A homlokcsakra a lélek színhelye.
Úgy tartják, a harmadik szem tökéletes képviselői azok a bolondok, akik saját útjukon járnak követve az intuícióikat, s képesek magukon és a világon is jóízűen nevetni.
Sokat fáj a fejem. Jelenleg is vizsgálatokra járok ennek kapcsán. Azt is beszélik, no nem az orvosok persze, hogy a sok fejfájás azt jelzi, nem hallgatsz az intuícióidra. Túl sokat gondolkodsz reálisan, mely meggátol és korlátoz cselekedeteidben…
Bolonddá válnék, hát gyakorlok!
A másik gyakorló Bolondomat pedig Éltesse a Világegyetem minden pozitív energiája még nagyon sokáig!
Orsim, Boldog Születésnapot Neked!
Namaste, azaz a lelkem üdvözli a tiéd.
Ajánlás:
Corinne Sweet: Mindfulness Gyakorlatok a tudatos jelenlét eléréséhez bárhol, bármikor
Ruby Wax: Mindfulness-kalauz Tudatos jelenlét az agyonhajszolt elmének
