Hideg januári hajnal volt. Egy érzés felébresztett. Majd a gondolat hitelt kapott. A korábban néha-néha előbújó, megcsiklandozó kacérkodás valósággá vált.
Alig távolodott 2019. Az az év, mely életembe eleinte úgy tűnt a legtöbb gyötrelmet, majd valójában kiderült, hogy a legtöbb lehetőséget is hozta. Az az év, melyben a sok önmagát felkínáló lehetőségre szépen sorban mondtam igent. Olyan meg nem látott, régóta megbújó lehetőségek voltak ezek, melyeket még a vak is láthatta. Láttam én is, de a fene se foglalkozott velük igazán.
Majd lesz valahogy.
Nem, most már eldöntöm én, hogyan lesz - gondoltam 2019. januárjában.
2019, mely az addigi aludt tejes korábbi évekre ráhúzott egyet. Magánélet, szakma, számvetés, én.
Bátran asztalt söpörtem, úgy, hogy még a terítő is repült. Vagy gátlástalanul jártam el. Vakmerően határt feszegetve. Vagy pofátlanul, szégyentelenül. Életünk minden pontja értékelhető különböző szemszögből. Hogy adunk-e helyet véleménynek, mi dolgunk. Mikor ér véget egy kapcsolat, szintén miénk.
2019 a nemek éve is. Mikor minden nemnek helye volt, döntés volt, ami lendített tova. 2019 nemet mondott a boldogtalanságra és a mélyben rejlő, kiaknázatlan lehetőségekre.
Ha úgy érzed, többet érdemelsz, bizonyára úgy is van.
S, hogy az elmúlt másfél év távlatában mi a konzekvencia? Helyezd a szívedre a kezed és tedd, az eszed a többit úgyis elrendezi.
Hideg januári hajnal volt. Egy érzés felébresztett. Az érzés Te voltál, aki hajnali 5-kor kettő csíkkal jelezted: korona leszel a sok igenre és a még több nemre. Ajándék leszel, ami a vágyott boldogságra találásért jár. Bizonyosság a döntések helyességére. Egy helyeslés a sok küzdelem, változás, tervezés, agyalás kiforrottságára.
Épp hogy bekopogtál, már nyitottad is az ajtót. Mintha végig körülöttünk szálldogáltál volna, csak a zöld jelzést vártad az érkezésre. El sem mélázhattam, ki lehet-e januári átlagosnak tűnő napon. Aztán úgy döntöttél, maradsz is, nem kevesebbre, egy életre tervezel. Érkezéseddel tisztulnak a gondolatok, s úgy fest, meglett az igazi lényeg. Igaz boldogságban könnyebb anyává is lenni. Sehol egy kétely, egy gát, sehol nincsenek már nemek, bizonytalanságok. S nincs egyedüllét, közös döntés van. Nincs egyben nő és férfi, külön lehet nő a férfi mellett.
Kisbabám, egy konklúzió csak megbújik még bennem: pálcát így is-úgy is törnek, nekik teljesen mindegy épp boldog, netalán boldogtalan vagy. Belelát – úgy hiszi – akárhogyan, bárhogyan. Ezért Te csak foglalkozz magaddal, a családdal, ahova érkezel, minden más múlandó.
Család nélkül nem írogatnék most én sem a budai hegyekben, magas, szajkó lakta fenyőfák között megbújó erkélyen Rólad, Neked. Mikor a tavasz már cirógatja arcunkat, pocakunkat. Erőt, önbizalmat, hitet, feltétel nélküli szeretetet csak a családod adhat, így leszek majd én is itt Neked, ha majd egyszer elgondolkodsz a jó és rossz döntéseiden az életben. Hiszen ezt nem úszhatjuk meg. Sorsa elől senki ne fusson el, jelzőtáblád az intuíció lesz.
Mi mást adhatnék Neked, mint egy kiegyensúlyozott, optimista és boldog nőt, akinek 2020 az anyává érés éve lesz, ha majd visszaemlékszik. Az év mikor 9 hónapig ketten laktunk bennem. Ja, meg volt valami vírus is…
Közel 1 éve nem blogoltam, de ki számolja. Miért? Ha teljes egész lehetsz, meghitt otthonnal, kimondott és értő fülekre találó hangokkal, hatalmi játszmák és kierőszakolt szabadidő nélkül, hirtelenjében oly egyszerűvé válik a lét, amit át akarsz élni, s nincs szükséged nyomatékosítani. Olyan ez, mint a ma reggel felbukkanó mókus a teraszomon, csak néztem, de nem rohantam a telefonomért, hogy megörökítsem, a pillanat volt a lényeg. Aztán majd megtalálom újra a hangomat, amikor újjáépült a lélek, úgy ahogy nekem jó. Hiszen a blog továbbra is a hely, ahova bármikor jöhetek és amit kisbabám, Neked is megmutatok egyszer. Ha felnősz, láthatod majd Édesanyád örömét a világban, véleményét a világról, millió bizonytalanságából elkövetett hibáját, tévedését, mely az ismeretlenben való tapogatózás természetes velejárója. Ha olyan szenvedély lakozik majd benned is, mint bennem, tudni fogod, hogy ezeket az írásokat melyik polcra tedd fel, s mit hasznosíts majd belőle, hiszen útravalóul bizony ott lehet. Még jól is jöhet.
Bizonytalanságát mindenki máshogyan éli meg, de jó ha van egy hely, ami a Tiéd. Majd biztosan megtalálod a saját ilyen helyed, hogy dokumentálhasd, Te bizony nagyon is élsz, s lesz, amit az örökkévalóságnak hagysz magadból. Ha élsz, boldogságoddal sajnos bánthatsz is, még ha nem is mindig akarsz, de végül úgyis minden kisimul, talán senki nem hordja szívében a haragot élete végéig. Felejtünk. Te csak értékeld, amid van, amit kaptál, ami lehetsz. A napot, a fákat, hogy van igaz kapcsolat, munka, mely örömmel tölt. Hogy vannak szüleid, akiket szerethetsz, családod, akik hiányoznak, ha sokáig nem látod őket. Értékeld az éjszakát, s csillagokat az égen, s az egészséget, ami múlandó. Értékeld, becsüld meg magad, s azt, aki Téged is becsül. A szeretetről szól ez a világ, minden más csak felesleges szócséplés.
