Kiskorom óta foglalkoztat az élet értelme. Minden életszakaszomban más és más okosságra sikerült ráébrednem, melyek között egyetlen párhuzamot tudtam vonni. Elvontan hangozhat, de szerintem az élet értelme a saját életterünk folyamatos tágítása. Banális. Ahogy a téma is annak tűnhet, amivel a mai bejegyzésben fogok foglalkozni, mégis annyira leköt, hogy muszáj megosztanom veletek.
Személyiségemből fakad a folyamatos változás keresése, kutatása a bizonyos már-már alapérvényű állandóságok mellett. Valahogy nálam az egyetlen állandóság maga a változás. Ez pedig máshogy nem megy, csak ha tágítom a tágíthatót. Már pedig ezen a világon szerencsére nem sok olyan dolog van, amit ne lehetne szélesebbre tárni, jobban megismerni, belőle nagyobbat kanalazni, jobban belemerülni, kiszínezni, fodrozni. A tértágítás a kis 38 négyzetméteren nem sok lehetőséget rejthet – gondolnád -, de ezt cáfolnám. Orsi vagyok, tágítom. Állandóan megújuló projektem a „hogyan hozzak ki többet” téma köré szövődik. Mindenhol, mindenkor, kivétel, ha épp alszom. Több mint egy éve élünk imádLakunkban, ami bőven elég idő ahhoz, hogy hónapról-hónapra megőrüljek és kapkodjak levegőért, no meg a változásért.
Ez az állandóan megújuló „hogyan” kérdés tart mozgásban. Ez tart életben. Nyilván egyik nagytudású, önjelölt filozófus, életszakértő sem mondaná másképp. Nyilván. Egy blogindításhoz is önbizalom kell, ha pedig magamról van szó és arról, hogy mit akarok elérni, akkor nálam az megvan. Szóval pont, ez az én hogyanom és kész. Az életem értelme valóban nem a „mit” kérdés köré csoportosul. Azon már túl vagyok. A „mit” kérdésre válaszolni egy szempillantás, de a „hogyan”, az valahogy az izgalom maga! Már csak egy kérdés maradt.
Mindezt a fene nagy tudatosságot hogyan tudják elviselni a körülöttem lévő emberek?! Költői, ha élnél a válaszadás jogával…
Most, hogy senki nem érti, miről is zagyválok és amúgy tökre semmi értelme, mert valójában senkit nem érdekel az én életem értelme, inkább egyszerűbb vizekre evezek. A jelenlegi hogyanom:
Gangfelújítás és dekor! Éljen! Taps.
Egyelőre kertes ház és még mindig kutyamentes az életünk. Hiba. Viszont vagyunk olyan szerencsések, hogy gangunk és erkélyünk is van, nem is értem hogyan nem láttam ezt eddig?! Most jött el a mi triónk ideje! Időm és energiám a tiétek. A lakótársam? Nem fogja a fejét, már nem. Örül? Nem tudom. Talán. Tudjuk, egy unatkozó nőnél nincs rosszabb! Tény! Szóval ilyen alapon, szerintem mégis örül. Otthonos, kényelmes berendezés, hívogató, kellemes környezet. Egy hely, ahol megpihenhetünk, beszélgethetünk, olvashatunk és még friss levegőn is vagyunk. Csak kihúzzuk így addig, míg nem lesz ház meg kutya. De inkább kutya. Meg Mi. Na jó meg ház. De főleg kert.
Az interneten található inspirációnak se szeri, se száma. Ezért ez a bejegyzés képtelen módon majdnem képtelenül maradt. Végül nem, hiszen kiválasztottam egy-két olyat, ami leginkább hasonlít az elképzeléseinkhez. Ember legyen a talpán, aki a rengeteg ötlet között megtalálja a sajátját. Bár ettől nem félek, Mi tudjuk, mit akarunk. Vagy ha Mi nem is, én igen! Haha! No jól van, a Mr. is, de nem az lesz úgysem… Női dolog, majd beletörődik. Sosem voltam annak a híve, hogy mindent azonnal kell megvalósítani. Ha megvennénk életünk első, közös lakását, biztos vagyok benne, hogy először a legszükségesebbeket vásárolnánk meg, majd ahogy telik az idő, s még jobban körvonalazódik kicsiny életünk kicsiny célja, kicsiny terveink kicsiny esztétikuma, utazgatásaink során beszerezhetnénk a még szükséges darabokat. Előre izgulok! Nyilván, a fent leírtak alapján igen nagy rajtam a felelősség…
Környezetünk még tágítható elemeit a lakás részévé tenni szerintem szuper! Mindamellett, hogy fokozza a köteléket az otthonod és saját magad között. Hazajárni legyen jó, legyen öröm, amihez egy ilyen skandináv stílusú erkély tökéletesen hozzájárulhat. Az északi országokban egy kis balkon dekorálása hozzátartozik a modern és kényelmes lakásdizájnoláshoz. Egyszerűen beviszik a természetet a lakásba. Egy kis kreativitás és kész is a zöld oázis, ahol kávézni, teázni, esetleg reggelizni, vacsorázni lehet és kell is! Este egy pohár bor, gyertyafény mellett. Túlcsorduló romantika. Szerencsémre a vintage még mindig reneszánszát éli. Kinézet és kényelem. Szóval épp párna- és szőnyeggyűjtési akciót tartok! Ha olvasol és van használaton kívüli darabod, nem baj, ha szakadt, vagy csúnya, gondolhatnál rám!
A különböző feng shui irányzatok is foglalkoznak az erkély-kérdéssel. A bágua plusz területnek számítja, a forma iskola azt figyeli, rend van-e rajta, nem pusztulnak-e a növények, milyen a hangulata. Nem izgat különösebben a feng shui, hacsak nem annyira, hogy tetszik irányzat szinten az összhang keresése, megvalósítása ember és természet között. A hagyományos feng shui célja a legmegfelelőbb lakhely meghatározása a sikeres és boldog élethez, a környező táj és terepformák elemzésével. Ez az, amit magaménak érzek, ezt beveszem, tovább egyelőre nem tágítottam. Azonban ezek az észrevételek a felújító kampányom esetében érdekesek lesznek. Ahogy az is érdekes volt, mikor rájöttem, a méret igenis fontos, méghozzá pénztárca szempontból. Minél kisebb, annál kevésbé költséges. Mindenből kisebb, kevesebb, takarosabb kell.
Egy megfelelő hosszúság pad vagy egy asztal két székkel, néhány növényke és voilá, kicsiny városi kertünk előállt. A sok növény mindig is gyönyörködtette a szemem-lelkem, így ha zsúfolt is lesz, nem bánom. Gyors növénygyilkos hajlamom miatt azonban mindez úgysem tart soká, így nem is ringatom magam vágyálmokba személyiségem változása, növénygondozási ügyességem fejlődése kapcsán. A karácsonyi égősorokkal és gyertyákkal is nagy terveim vannak, ha már mi nem az a hely vagyunk, ahol a napvilág 24 órát mutogatja magát. Sebaj, kedvelem a holdfényt is. Ha pedig féltem a díszesebb gyertyákat, amit mondjuk, nem hiszek, hiszen csak élettelen tárgyak, tök jó ötleteket találni neten nagy befőttes üvegekről és egyszerű gyertyákról. A fejemben már kész is a kis otthonos zug, melynek alapköve, a bútor, remélem a héten megmutatja magát. Fontos, hogy bármit is helyeznék el a gangon, jól viselje az idő viszontagságait, lehet az maga a fa vagy lakástextil. Eső, nap, szél… kedves jóbogarak.
Azt mondják, hogy a világos árnyalatok optikailag növelik a teret. Nálunk valahogy önkéntelen vonzódás alakult ki a barna, a fűzöld és a fehér árnyalataihoz, amibe természetesen bele fog szólni az orsis hússzínimádat is. Mert miért ne? Ha nem marad hely, a korlát még mindig dekorálható, egy strapabíró vászonnal tökéletesen ki is iktatható, láthatatlanná tehető a kis birodalom az idegen tekintetek elől is.
A saját készítésű bútorok mindig is a gyengéim voltak, így a Mr. időbeosztásával szoros összhangban csiszolunk, majd festünk. Egyelőre a saját készítés itt ki is merül, de majd ebben is tértágulunk. Újabb akció hahó, zöldségesládák esetleg, valaki? Akárki! Senki? Tudnotok kell, de persze tuti tudjátok, a kerti bútorok arckaparó hatásúan drágák. Egy régi bútor, újrahasznosítva viszont még a saját stílust is magán hordozhatja, ami számomra hívogatóbb, mint új társai.
Szóval, van egy gangom, tehát van egy minikertem, egy minikávézóm, teázóm, társalgóm, pihenő övezetem, meditációs terem, se nem kint, se nem bent. Ide velük, mindet akarom a maga komfortjával, derűjével és élményeivel. Ehhez viszont az őt megillető berendezésre van szükség. Jelenleg lomtár. Kiábrándító, jött is gyorsan a „hogyan” kérdés. Bízom abban, hogy a gondoskodás, az idő és a pénz, amit a kialakítására szánunk majd, megtérül. Töltekező hellyé avanzsálódik, hiszen egyedi lesz, ami az egészben a pláne.
Amivel időt lehet tölteni és számomra hasznos, mert közben boldog vagyok: ezt jelenti a „hogyanom”. A boldogság meg maga az élet, máshogy nincs is értelme. Miért ne gondolkodnék hát el rajta „hogyan hozhatnék ki többet”? Hogyan hozhatnék ki többet az életünkből… Újat a nap alatt.
/by csehoorsi on June 24th, 2014
