Na, mondom, hogyan is történt, az ami megtörtént, és meglepett, annyi idő alatt, amíg egy kérész él.
Mostanában a minimalista életszemlélet az új függőségem. Ha olvasod a blogot, nem láthatod igazán, mert igyekszem visszafogni magam. Ha nem tenném, minden bejegyzésem erről a témáról szólna és akkor még az is itt hagyna, aki eddig ímmel-ámmal, de olvasott engem. Eskü. A függőségem érdekében hihetetlen köveket mozgatok meg az életemben. (Erről talán később.) Mint minden tapasztalás, ez is olvasással, felkutatással kezdődött. Borzalmas, hogy végül mindig oda lyukadok ki, bármilyen témáról is legyen szó, minden mindennel összefügg. No, de most ez is egy lényegtelen tényező, nem emiatt ragadott magával a hév és a számítógépem.
Megvilágosodtam!
Kétszer!
Rövid idő alatt.
Rájöttem, minden valamire való blogger, függetlenül kedvenc témáitól ország-világ szeme láttára teszi mindennapjait közszemlére, így gyűjtve napról napra egyre népesebb olvasótáborát, (- ha elég egoista hozzá). Gondoltam, én kis balga, miért is ne próbálhatnám meg én is? Hát blogger volnék, vagy mi szösz. Mösz. Nekem miért ne járhatna akkora premier plán, nekem miért ne lehetnének követőim, akik az én irományaimról beszélnek, mondjuk Gyöngyöspatán? Há?!
Belevetettem hát magam, adtam neki, bár mivel nem vagyok az a tenyérbemászós gyerek, nyilván a marketingem elég visszafogott volt. Okkal, de ezt is később.
Meg is alkottam a számomra megfelelő beköszönőt közel 1 perc alatt, amíg még minden sínen volt, íme:
Sziasztok!
Az utóbbi napokban elkalandoztam a bloggerek világában és azt tapasztaltam, sok olyan lány él szerte a nagyvilágban, akik hasonlóan hozzám, grafománok és vonzalmukat blogok formájában deklarálják. Mindezt teszik úgy, hogy irományaikat szabadon engedik a világhálón szárnyalni, szivárogni, hátha eljut hasonlóan gondolkodókhoz az üzenetük.
Arra gondoltam, miért ne próbálhatnám meg én is? Miért ne láttathatnám az írásokat én is, olyanokkal, akik érdekesnek találhatnák?
Kérlek Benneteket, támogassatok ebben engem, hátha vonzza a hasonló a hasonlót és valami jó sülne ki ebből. Hátha egyszer-egyszer a gondolatok eljutnak egy arra rászorulóhoz éppen, mint motiváció, megoldáskeresés, vagy csak megnyugvás szinten.
Ugyan a blogomat most már több éve írom, kisebb-nagyobb megszakításokkal, az írásokat úgy gondoltam időrendben fogom közzétenni az elkövetkezendő időszakokban.
Természetesen a régi írások mellett újakat is gondoltam közzétenni, amint időm és kreativitásom egy hullámban áramlik majd.
Köszönöm, ha követsz.
S szintúgy köszönöm az építő jellegű kritikáid.
Lucifer leánya
Ennyi, itt jön a kanyar!
Szerinted mi a stressz? De komolyan! Elgondolkodtál már rajta?
Szerintem a stressz ez: olyan belső feszültség, amely jelzi, nem úgy élek, ahogy szeretnék.
Nem vagyok tenyérbemászó mellett túl stresszes gyerek sem, sem munkában, sem magánéletben, sem a közértben, a jógastúdióban, mikor Anya unoka felől érdeklődik, vagy mikor ülök a csendben és növénymód vegetálok a kanapén.
Aztán mégis stresszes lettem. A stressz valószínűleg az, amit onnantól kezdve átéltem, hogy életre keltettem a féltve őrzött kis blogocskám csodás facebook oldalát.
Volt idő, no azért annyira nem sok, mondjuk úgy 2 óra, mire rájöttem mi a bajom, miért mocorgok, miért nem tudok koncentrálni.
Megvilágosodás No.2.
Mikor létrehoztam ezt a felületet, egyetlen célom volt: magammal jót tenni, megélni mélységet-magasságot, amolyan modern naplózás formájában. Valahova tennem kellett és kell azt a rengeteg gondolatot, ami a fejemben tömörül. Egy bejegyzés felér egy teljes rendrakással, míg egy darabig abbamarad a zsizsegés.
Kérdem!
Kell az nekem, hogy számomra ismeretlen emberek vájkáljanak a sorok között? Esetleg eljusson egy olyanhoz – mondjuk a kedvenc főnökömhöz – egy jóakaró által a szétcsámcsogható magánügyem? Mindez valószínűleg senkit nem érdekel, de meg kell adni annak az esélyt, ha véletlenül mégis? Ráadásul magamtól? Akarok nagy plénum előtt hajlongani elismerésből vagy szégyenből, ha nem muszáj? Akarok-e lájkért könyörögni, ismerttől és ismeretlentől, amiben aztán majd jól lemérhetem, mennyire is vagyok én népszerű?
NEM.
So, mire megszületett a gondolat, ami szerint ez nem az én utam by the way, már bőszen ragadtam is a klaviatúrát az egérrel egyetemben, hogy vad keresésbe kezdjek. Törlés gomb után nézzek. A valómban való kármegelőzés céljából.
Aha!
A facebook azt mondja, bizony ha meggondolatlan voltam, annak ára van, ami 14 nap. 14 nap kínszenvedés, mert addig ugyan el nem távolítja onnan biza a jóisten sem. A facebook nem szeretné, ha meggondolatlanságra meggondolatlanságot halmoznék, így időt ad az átgondolásra. Kedves, nem?
14 nyamvadt nap, míg a kulisszatitkok ott lesznek ahol, haha. Szóval, miután ezt közzétettem, törlök mindent a "haha rajongói haha" oldalamról.
Szóval, ennek a mai akciónak ismét egy jó kis tükörtartás lett a vége önmagam felé. Kösz szépen a lájkokat barátok, de ti kövessétek, ha akarjátok továbbra is a privát oldalon keresztül, mert ha azt látjátok, benne vagytok a körben, akiknek szívesen, minden gond nélkül megmutatom, mindenki más meg hagyjon lógva. Megtartom magamnak a kis szösszeneteim továbbra is. Ez számomra a biztonságos, stresszmentes közeg, szabályok nélkül, ahol továbbra is önmagam lehetek.
Mindig és mindig többet akarok írni, de ugyanolyan szenvedélyesen erotikus és igen élvezetes viszonyt folytatok az idővel, mint te és ez nem az a felület, amit kötelező csinálni. Ez szerelemgyerek, ahova mindig jó jönni, ezért is szeretnék többször.
Pá és bocsi, ha lájkvadászattal zavartam bele a napodba, tévedni emberi dolog, felismerni felszabadító. Lucifer leánya marad, aki volt.
A végére álljon itt a mostani kedvenc idézetem:
Az egyszerűség arany középút a túl kevés és a túl sok között. / Steve Jobs
