Először is szeretném ezzel kezdeni:
Köszönöm! Most használom a képet harmadjára. Elévülhetetlen.
Ennek szellemében, akkor kezdem elölről.
Elment úgy a nyár, hogy július vége óta nem ragadtam klaviatúrát. No, nem azért, mert ne lett volna mondandóm, egyszerűen időhiányból fakadóan egy-egy téma okafogyottá vált. Még arra sem volt idő sokszor, hogy papírt és tollat ragadjak és vázlatosan lefirkáljam, mik körül kószálnak a gondolataim, amik persze épp világmegváltóak. Vagy kibeszéltem, vagy megoldottam, vagy már nem volt annyira érdekes, hogy írni kelljen róla. Egyébként is annyi érdekesebbnél érdekesebb cikk/vélemény találja meg általánosságban a mai ember leányát, hogy sokszor nem is rendelkezünk azzal a szelektációs képességgel, hogy az ezernyi gondolatból megszülethessen sajátunk. Örülünk, ha egy hosszabb cikket nyugalomban, zavartalanul el tudunk olvasni. Többségében elolvasni csak-csak akad időd, gondolkodni rajta már nem mindig. Ilyen az, ha úgy teszed össze minden napod akarva-akaratlanul, hogy elemeidre szakadsz kábé óránként. Ahogy én mostanában. Azt hiszem, nálam a teljes szétesést az utóbbi hetek sorozata hozta el, a nem kívánt, de annál inkább várt hatással együtt. A herpesz stop tábla, tanuld meg! Vagyis: „ha nem is állsz meg egy pillanatra, legalább lassíts már te szerencsétlen!”- mondja a herpesz.
Pörögsz-pörögsz-túlpörögsz-kidőlsz-felállsz-pörögsz, aztán újra. Valahogy így élek én. Nem túl helyesen, mondhatná néhány szakember, de én azért élvezem. Nyilván nem a kidőlés fázisát, de addig is minden príma. Ilyen vagyok. Így élek. Így szeretek élni.
Sok minden foglalkoztat. Így is volt mindig. Ha olvasod a blogom, tudod. Nem, vagy nehezen tudok megállni, lassítani. Talán a zimankó némileg lassít fejben és fizikálisan is, bár az érdeklődési köröm nem csökkenti, maximum a kedvem veszi el jobban a mindennapoktól. Nehezen lépek utcára. Még mindig. Tavaly már írtam erről. Talán tavalyelőtt is. Állandó téma. Ilyenkor a kutyámat is bérbe adnám néha. Vállalja valaki? Vigyázat! Horkol! Bérsétáltatás?
Ezt a sok mindent, ami a fejemben van, tovább színesítette, vagyis inkább rendezte 3 szerintem fantasztikus ember, akivel volt szerencsém találkozni személyesen nem oly régen.
Szily Nóra azt mondta, mindenkinek 24 órája van. Életünk, boldogságunk, kiegyensúlyozottságunk attól függ, mennyire vagyunk képesek zsonglőrök lenni ezen 24 óra alatt. Ezt tudom magamtól is. Mondott olyat is: csak magamnak kell megfelelni, mert a 24 óra nem elég arra, hogy másnak is megfelelj. Mondja, bár nem ezt teszi. Hogy is van? Aki nem tudja, tanítja… No nem bántani akarom, mert egy szenzációs nőszemély, de nem lehet szerintem csak magunknak megfelelni, nemde? Nem kell messzire menni, már önmagában az is megfelelés, hogy ott legyél a vasárnapi családi ebéden, mikor inkább nyújtóznál még egyet az ágyadban, vagy csak a másik oldaladra fordulnál. Vasárnap?! Délben?! Naná!! Nincs gyerekzsivaj még, akkor meg miért ne? Mégis felkelsz, hogy örömet okozz Édesanyádnak. Megfelelés. Ha az ember társas kapcsolatokat szeretne ápolni, akkor bizonyos szinten mindez megfeleléssel jár. Zsonglőr, ha közben még magára is pont annyi ideje jut, amennyit szeretne, amennyit igényelne. Szerintem oké, ha annyira vagy önző magaddal kapcsolatban, hogy még pont ne rekeszd ki magad a társadalomból.
Buda László meg azt mondta, életünk attól is függ, mennyire vagyunk képesek meghallani testünk beszédét és megfelelően reagálunk-e rá a lelkünkkel, tetteinkkel. A zsonglőrködést szerinte nagyban segíti, ha jóban vagy magaddal. Tudod, azzal a kis csámpással, aki visszakacsint a tükörből. Az enyém legalábbis kacsint. Meg csámpás is. Bírom nagyon. Bár itt-ott nem tökéletes a fizimiskája, de azért nagyon szeret és óv, ezt várja viszont is, annak érdekében, hogy még sok-sok időt eltölthessünk együtt. Ez a László okos ember, szimpatikus nekem. Magamhoz is ragadtam könyvét épp tegnap este.
Volt szerencsém Katus Attilát is meghallgatni, vajon mi a hosszú élet titka az egészség szemszögéből. Csupa-csupa érdekes gondolat, amit egy egészbe foglal, méghozzá hitelesen. Zöldség-gyümölcs, rendszeres testmozgás, semmiféle káros szenvedély, mértéktartás és pozitív gondolkodás magunkról. Talán a legszimpatikusabb az volt a mondandójában, hogy lehúzta az összes fogyókúrát, semmit nem tilt meg. Sportolni viszont nem árt, pontosabban kell! Minden nap. Meg vizet inni. Eleget. Meg aludni. Meg rendszeresen szűrésekre járni. Meg még sok mindent. Nem is gondolnánk, hogy milyen apró szokások beiktatása okozhat akár jobb közérzetet, vagy energikusabb fellépést. Esetleg plusz pár évet ezen a szép világon. Attila elmondta: a személyre szabott életmódváltoztatáshoz bizony önismeret kell. Életmódváltoztatás, nem váltás. Személyre szabottan. Ez fontos.
3 különböző ember és mindannyian ösztönöznek az önzésre, ugye? Foglalkozz magaddal, szeresd magad, tápláld és mozgasd át magad nagy odafigyeléssel minden nap. Közben csak magadnak felelj meg, magadra figyelj. Éld a saját életed, ne másét. Ismerd meg magad, a szükségleteid, figyelj a belső hangra. Végezz olyan munkát, ami épít. Végy önfejlesztő könyveket. Oldd fel a kiskori traumákból származó gátakat szakember segítségével. Legyenek minőségi kapcsolataid és ne hanyagold el a családod. Viszont ez csak úgy működik, ha közben egészséges vagy. Teljesen világos. Szerintem van benne ráció. Önzésnek hangzik, de valójában cseppet sem az. Például minőségi kapcsolataid is csak akkor lehetnek, ha tudod mik az igényeid, ha egy másik ember személyiségéről van szó. Ehhez is önismeretre van szükség, ahogy az egész élethez.
Megvilágosodtam. Itt és most, ezen a szent helyen, ahol ülök. Szerintem inkább erről van szó, hiszen így fenntartható egy bizonyos egyensúly, nemdebár?
Csak magadnak akarj megfelelni.=Merj néha nemet is mondani!
Odafigyelek, szeretem, táplálom, edzem magam, és pozitívan gondolkodok magamról, viszont ez a 24 óra még sokszor így sem elég. Valamit biztosan rosszul csinálok, de még nem jöttem rá, hogy pontosan mit. Gyanítom, a napi 8 órás munkaidő hibádzik a dologban. Sokkal előremutatóbbnak találom a munkaidőben nem meghatározott módon történő munkavégzést. Vagyis addig dolgozok, míg a munka el nincs végezve, ha ez egyik nap megvan 2 óra alatt, másik nap meg 10, akkor rendben. Az emberek kiégéséhez a feleslegesen eltöltött idő is hozzájárul. Vagyis akkor is bent kell ülni, mikor amúgy semmi dolgod nincs. Aztán gyorsan haszontalannak kezded érezni magad, ami nem igazán fog építeni téged.
Akkor ezennel nemet mondok a napi 8 órára! Ágyő!
Ha szívem szerint tölteném el a napokat, akkor reggel futással kezdenék, majd mértékletesen, nyugalomban reggeliznék, aztán valamikor a nap folyamán szaunáznék is egyet úgy kétnaponta, a délutánt úszással tölteném el, közben elszaladnék valamikor kozmetikushoz, körmöshöz, fodrászhoz, vennék pár ruhát, mert azért már mégis. Sétálnék nagyokat a kutyámmal, telefonálgatnék, kávézgatnék a barátnőimmel, minőségi ételekkel ajándékoznám meg magam jobbnál jobb éttermekben. A fennmaradó időben pedig értelmes, hasznos munkát végeznék és mindenféle önképzésbe fognék. Aztán már vége is lenne a napnak, így eltenném magam befőttnek mondjuk egy olyan 9 órás alvás erejéig. Így szerintem tényleg sokáig lehetne élni.
Utópiának tűnhet leírva, ámbár nem tartom kivitelezhetetlennek a fent vázoltakat. Dolgozom, mint ahogy minden más férfi és nő, mellette háztartást vezetek, gondoskodok és kérdezek. S közben igyekszem törődni magammal, a saját igényeimmel is, csak nem megy minden nap minden, a leírtak közül. Szerintem működik, nincs ok panaszra, csak akkor, mikor a gépezet kicsit túlpörög és feltorlódnak a feladatok, vagy épp a kívánalmak nem kerülnek kielégítésre.
Vajon a kisbabám lassító hatást gyakorol majd rám? Pláne, hogy egy rövid időre kiesik az életemből majd az a fránya kötelező 8 órás egy helyben ülés. Rám lesz bízva, hogyan akarjuk eltölteni azt a csodás 24 órát, ami minden nap előttünk áll majd.
Hallottam egy nagyon jó kis történetet valahonnan a keleti világból. Bölcs emberek úgy élték minden napjukat, hogy a nap végén, lefekvés előtt attól függően milyennek értékelték az aznapot, egy világos vagy sötét kavicsot dobtak egy hatalmas dunsztosüvegbe. Mikor elbúcsúztak fizikai valójuktól és szellemüket új útra bocsájtották, a temetésükön kiborították ezt az üveget és megnézték a kavicsok arányát tekintve, hogy boldog vagy boldogtalan életet élt az illető…
...and warm!
