Először is, tudom, mostanában angol nyelvűek a bejegyzés címek, de valahogy annyival egyszerűbben kifejezhető, mit is akarok mondani. Szóval semmi felvágás, pusztán praktikusság.
És most, ahogy Szirmai Gergő mondaná: „Kezdjük már el!”
Generációm szerencsés szerencsétlensége, hogy a világháló életünk meghatározó részévé vált, gyakorlatilag tevékenységeink többségét itt végezzük. Informálódunk a napi eseményekről, ismerősökről, adott kérdésekről, amik foglalkoztatnak vagy megoldásra várnak, kapcsolatot tartunk családdal, barátokkal, csekket fizetünk, vásárolunk, programokat tervezünk, szervezünk, hirdetünk, fotóalbumot szerkesztünk, blogolunk. Az, hogy valakinek e-mail címe, privát facebook oldala, youtube csatornája, instája van, már hétköznapi. Az pedig önmagában, hogy ezen oldalakat nap, mint nap használjuk, tökéletesen körvonalazza, pontosan mi után érdeklődünk, mi az a szó, amire gyakran rákeresünk a hálón, esetleg nézünk-e pornót és így tovább. Ezáltal természetesen, ahogy a Te érdeklődési köröd, úgy az enyém is nyitott könyv a Nagy Internet Istenség számára. A reklámok, felugró ablakocskák témája tehát nem egy véletlen algoritmus alapján rendeződik. Vesézgethetjük mennyire jó ez, avagy sem, ki mennyire teszi ki magát veszélynek, hogyan védekezhetünk stb., én most úgy gondoltam, rávilágítok a saját életembe került pozitív hozadékára. A szelektációs képesség fontosságáról írtam korábban, ahogy arról is, legyünk nyitottak minden újra, ami az életünkbe szeretne áramolni, hogy aztán dönthessünk a sorsa felől: marad avagy megy.
Ha keresem, ha nem, a látóterembe kúsznak témák, hiszen sokat olvasgattam korábban… Elém kerül cikk vagy blog formájában, felugró hvg könyvként, facebook csoport ajánlóként, reklámként.
Álljon itt néhány fogalom a teljesség igénye nélkül, mi is az, ami engem jelenleg foglalkoztat:
a fogyasztói társadalom értékválsága, széteső családok, rossz minőségű élelmiszerek, túlhajszolt életmód, stressz, idő-, alváshiány. S a másik oldal: puffogtathatok gigafogalmakat, mint buddhizmus, környezetvédelem, újrahasznosítás, ökológiai lábnyom, minimalizmus, vagy nézhetjük nagyítóval is, mint slow, mindfulness, hulladékmentes háztartás, háztáji - őstermelői piac, (test)tudatos táplálkozás, jóga, szelektív hulladékgyűjtés, zero waste.
Ki-ki eldöntheti, hogy milyen életmód szerint éli mindennapjait, mi fér bele abba a bizonyos 24 órába, sőt mi több, az értékrendjébe.
Az Internet istenségnek köszönhetően beengedtem az életembe valamit, ami hála az égnek vagy bárminek szembejött, elvarázsolt és teret hódított magának.
Kedvcsináló, avagy hogyan váltam gyűjtögetőből KonOrsivá’
Talán azzal kezdeném, épp az imént kérdezték meg tőlem, a jelenlegi számomra legkedvesebb csoportomban (Önkéntes egyszerűség), amelyet szintén a netes hullámzásom alkalmával fedeztem fel, hogyan talált rám a minimalista életszemlélet. A válaszom így szólt:
Sziasztok! Nálam ez egy most már 4-5 éve tartó folyamat, egy egyszerű selejtezéssel, szelektálással kezdődött minden, amit a szülők válása, maga a felnőtté válás sürgető mivoltja, költözések sora ösztönzött. Aztán elmélyítettem magamban és valahogy rám talált, legfőképp a szabadság érzésének ízlelgetése. Mára napi szinten jógázom, meditálok, bringával járok mindenhová, nem halmozok (ruhák szintjén szükséges még dolgoznom ezen), nem rohanok, slow van és mindfulness, nem vásárolok feleslegesen ételt, és szükségtelen bigyókat. Próbálom megtalálni a blogomon keresztül is az egyszerű, letisztult, számomra értékkel bíró személyekkel, érzésekkel, szükséges tárgyakkal telitűzdelt élvezhető hétköznapokat. Minden nap formálom az életem és formálódom én is. Nagyon élvezem, a csoport pedig szuper! Köszönöm, hogy itt lehetek, tanulhatok! <3
Különböző csoportban való lubickolás ösztökélt arra, hogy elolvassak egy könyvet, aminek írónőjéről már az előszó után biztosan tudtam: kényszeres, és egy kicsit elmebeteg is. Ami pont nekem való kombináció. Legalábbis jelen élethelyzetemben. Meg amúgy is, hiszen az exgyűjtőgető mellett, ex mániákus rendrakó is voltam. Ma már inkább azt vallom, ne legyen sok minden elől, de azért látsszon, hogy lakik ott valaki…
Szóval elém került ez a könyv, a pakolás bibliája, amire még a Tokás is rácuppant hip-hop. A kinyújtott kezemmel lassan megérinthető távlatban lévő, lakásfelújítás előtt a lehető leghasznosabb, ami velünk történhetett!
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek
„Ki ír könyvet a rendrakásról??!” – hangzott az első kérdésem, majd mentem is a könyvesboltba, mondván, ezt nekem látnom kell.
A könyv amúgy tök unalmas, az írónőnek semmi stílusa és picit él az amerikai bestselleres bevezetőkkel, de…Más! Más, mint a megszokott. Sőt, mi több! Működik! Pont emiatt fog hozzátapadni a kezedhez és viszed majd magaddal mindenhová.
Elolvasva, néhány oldal kivételével, többé-kevésbé tudtam azonosulni a leírtakkal, így a tanácsok hasznosítása annál könnyebben ment. Ahogy olvasod az amúgy elég bagatell tanácsokat, azért érzed, hogy kicsit kezd bizseregni az ujjad, hiszen sejted, az elmélet mindig egyszerűbb, mint a gyakorlat. Kipróbálásra tehát érdemes. Minden oldal után már pattannál is szemeteszsákot kutatva. És komolyan, kikonmarizni az életed? Van értelme!
Azonosulni tudtam: könyörtelen lomtalanítás gondolatkörrel, de nem tudtam azonosulni annak javasolt technikájával, avagy: Mindent! A kukába! Most! Több bejegyzésben szóltam már róla: aminek mennie kell, menjen olyan helyre, ahol hasznosulni tud. Az pedig nem a konténer. Nem stílusos. A mai környezetszennyezte világban meg egyenesen pofátlan, de ebbe most ne menjünk bele. Sokszor belementem már. Nem értem. Még mindig nem értem!
Azonosulásra szoruló hiányosságom, hogy a könyvben leírtakkal ellentétben továbbra sem fogom megköszönni a cipőmnek, amiért egész álló nap szolgált engem és velem tartott. Sőt, a táskámat sem fogom nap, mint nap kipakolni, ahogy a hölgy javasolja, annak érdekében, hogy pihenjenek a tárgyak és végül tutira ne hagyjak otthon semmit táskacsere alkalmával… Ja, az író japán, nem mondtam volna? Akkor talán ezt nem is feszegetném tovább.
Kell-e ennél többet írnom a könyvről? Nem szeretnék „kötelezők röviden” lenni, így elkezdtem ugyan pontokba szedni, mitől is működik a könyvben leírt technika, de tudod mit? Ha szeretnél lépést tenni az életed kikonmarizása irányába, akkor kérd el a könyvet. Már listát írok, ki után ki jön, de hidd el, gyorsan sorra kerülsz.
Tudod, engem érdekel a lakberendezés, nagyon-nagyon, még annál is jobban. Ezért volt könnyebb összeolvadnom a témával. Imádok pakolni, takarítani, egyenesen imádom, mert engem kikapcsol. Olyankor az agyam olyan szinten nem funkcionál, mint a másfél órás jóga végén a 10 perces meditáció alatt. Szóval alapvetően sokat foglalkozom a kevesebb több témakörével és próbálom az életemet e rendezőelv mentén alakítani.
Gondolatban egymás mellé helyeztem nagymamám otthonát és a 21. századi lakásomat.
Abban az időben, mikor még a nagycsaládok elsődleges életcélja és életének értelme igen dicséretesen a következő generációk erkölcsi és anyagi támogatása volt, ami természetesen tartalmazott sok-sok segítséget, tárgyat és annál több kötelezően betartandó szabályt, azért a maga módján elég jó volt. Ma már sajnos sem nagycsalád, sem támogatás, sőt még a nagyi ezüstjét sem örököljük meg. Ez nem az a bejegyzés, ahol kifejtem a „jó szó” jelentőségét, a beszélgetések értékét, a minőségi időeltöltést, a nagycsaládhoz tartozás szépségét. Ezek kapcsán is, szerintem nehezebb lett a ma emberének önmagával élni, talán főként érzelmileg, másik oldalról meg szabadabb. Önzőbb, de nyíltabb. Fura egyveleg. Személyiségtípusa, családja, szerencséje válogatja, ki mit értékel jobban.
Megváltozott a birtokolt tárgyak minősége és mennyisége, értéke. Más lett az érték, mint fogalom.
Kívül-belül.
Nem véletlen tehát, hogy annyi szakirodalom megjelenik a témában, szerencsére most már magyarul is. Rengeteg könyvet összegyűjtögettem, melynek egy részét már elolvastam, és ajánlom őket Neked is, ha elmélyülnél a témában. Kezdésnek mindenképp a konmarizást ajánlom, szerintem szuper jó! Viszont, ha nem csupán selejtezni szeretnél, hanem az egész életedet, ritmusodat formálgatnád kicsit, akkor ajánlanék is néhány könyvet lentebb.
Egy szó, mint száz: sosem szeretnék ezután máshogyan élni. Lubickolok, tanulok tovább, bármit is jelentsen, bármi is következzen. Ja! És nagy nap ám a mai, a blog facebook oldala ma végre törlésre kerül. Pápuszi
"A végén csak három dolog számít: mennyire szerettél, milyen szelíden éltél, és milyen elegánsan engedted el azokat a dolgokat, amelyek nem jelentettek már semmit a számodra." (Buddha)
Szakirodalom:
Joshua Fields Millburn, Ryan Nicodemus: Minimalisták
Ruby Wax: Mindfulness-kalauz
Meik Wiking: Hygge – A dán életérzés, amely boldoggá tesz
Bea Johnson: Zero waste home – The ultimate guide to simplyfying your life by reducing your waste
Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor
Giorgia Cozza: Ingyenbaba
Jessica Joella Alexander, Iben Dissing Sandahl: Gyereknevelés dán módra
Dr. Pedram Shojai: A városi szerzetes
