…azaz, helyesen: OM, csak hát nem vagyok még otthon a tibeti relaxációban…
Szeretem a filmeket. Főként azért szeretem, mert ha nézhetem őket, az azt jelenti, van időm. Szabadidőm. Boldoggá tesz, ha egy olyan darabot sikerül választanom, amibe beleszakad a szívem. Hát igen, ez is egy kattanásom a sok közül. Nos, ma több ízben sikerült jól választani. A drámák zömébe pedig általában beleszakad a ketyegőm, ha pedig értékes alkotásról van szó, akkor még több órán keresztül is zakatolok, hatása alatt vagyok, főként kivagyok. Koncentráció másra nulla! Perfetto! Alig bírom a levegőt úgy venni, miképp ne minden pillanatban azért fújjam ki, hogy egy darabkáját elengedjem a képsoroknak, melyek a legszívbemarkolóbb pillanatot örökítették meg.
Drámát nézni jó, hiszen elgondolkozunk, mit tennénk hasonló esetben, elgondolkozunk, nem is olyan reménytelen az általunk megkavart, élet adta szituációnk, elgondolkozunk, hogy az életünk szép és problémamentes, és rájövünk, hogy kiszakadni a saját valóságunkból, s bepillantani egy másikba nagyon is kikapcsoló tud lenni. Csak válassz jól!
Fontos, hogy az időeltöltéseink ne szó szerint azok legyenek: eltöltöttem az időm. Töltsem el úgy, hogy fontos pillanatokat élek meg, fontos konzekvenciákat vonok le, vagy csak épp nem magam érzem fontosnak, végre. A filmek nagy varázslók. A könyvek is azok, csak annyi szabadidőt még nem sikerült szereznem magamnak, szoros együttműködésben a teremtőmmel, bárki is az. Lista? Az van, majd előkaparom, ha megkaptam a hatalmas, kényelmes karosszékem, amit egészen a Balaton partig cipelek majd.
Nekem ezeket az érzéseket, csak a jól megrendezett drámai helyzetek adhatják, azok a helyzetek, mikor a szívedből kifacsarod a régen nem érzékelt örömöket vagy fájdalmakat és a szemeid izzadni kezdenek. Mintha felkattintottak volna egy kapcsolót és ez a bájos, pizsamás, de vasárnap-érzéssel küszködő nő egyszeriben életre kel a filmvásznon vagy épp a kanapén.
Drámát nézni nagyon jó, más színben látod a Napot, a Holdat és azt is, hogy holnap vár az a fránya, koránkelős hétfő. Az a hétfő, ami minden hétnek megalapozhatja a hangulatát. Ha pedig vasárnap este elérted, hogy a szíved szivárványosan pompázzon, rossz holnapot sem tudsz már csinálni magadnak.
Olvastam nem is olyan régen, hogy a túl sok munkával járó élet elhasználja a testet, a túl kevés erőfeszítést igénylő feléli a lelket. A két pólus közötti érzelmi jóllét igen ritka, az maga a mennyország, ami természeténél fogva sajnos ideiglenes. Ne dolgozz sokat, pihenj, de ne pihenj sokat, dolgozz is. Ki érti ezt? Mindenki, csak nehéz kialakítani, hogy így is legyen. Nehéz, de nem lehetetlen.
Bárhogy is, igyekszem ezután ugyancsak remekül választani, hogy a szabadidőmben átadhassam magam a varázslatnak. Ami mostantól kezdve a “nem figyelek semmire” gondolatkör lenne. Jaj, de holnap hétfő… Ohmmm, relax, deep breathing, good night! Kapcsold le a lámpát, vasárnap van! A világ még pihen kicsit, neked is lehet.
Tölts még egy kis időt magaddal!
/by csehoorsi on February 2nd, 2014
