Néha az ember zsigerből érzi, hova tartozik. Máskor meg körbe kell néznie valahol máshol, ahhoz, hogy tudja, valójában hova tartozik, hova akar tartozni. Ha pedig észrevesszük, hogy a zsigeri és a hasonlítgatás alapján kialakult érzéseink is egy helyre húznak, bátran tudatosíthatjuk magunkban: bizony jó helyen vagyunk!
N
ézelődjünk!
Ha jó helyen vagy, nyitott is vagy mindenre, ami ott vár rád. Ha szeretünk lenni valahol, ha jól érezzük magunkat, akkor a kellemetlent is könnyebben fogadjuk be. Maga az elfogadás, mint gyakorlott emberi tulajdonság szerintem nagy erény. Ugyanis megkönnyíti élni az életet.
Manapság a nacionális érzések veszélyesek. Legalábbis azt mondják. Bár szerintem nem kell ahhoz a szó túlfokozott értelmében hungaristának, a magyarság túlzott érdekvédőjének lenni, hogy szeresd a hazád.
Azt korábban megbeszéltük már, hogy a túlzás sosem jó. Semmiben.
Egy időben sokat beszélgettem mindenféle emberrel a Himnuszunkról; valahogy egyedül Apukámmal vagyunk egy véleményen. Bár Ő komoly sportoló volt 40 évig, én pedig büszke mikor láthattam kitartóan küzdeni. Biztos ezért, de a szívünk is jobban bele dobban, mert büszkeség tölti el, ha meghallja. Lehet az sportesemény egy idegen országban, nemzeti ünnep, ami a suliban valamilyen szünetet jelzett előre, vagy egy olyan megható pillanat, mikor a szeretteiddel, kedvenc kisembereiddel léptek át az új esztendőbe. Nekem a kedvencem az egész világon.
Magyar vagyok, annak születtem és boldog vagyok, amiért így történt, mert olyan isteni kajákat, amik itthon készülnek, máshol nem hiszem, hogy ehetnék ennyire jóízűen. Soha életemben nem diétáztam, nem is izgat a téma, szeretek enni, zsírosan, fűszeresen, magyarosan és isteni, hogy itthon ez bőven biztosított. Bikiniszezon ide vagy oda. Tetszik, ahogy öntudatunkra ébredünk a gasztronómiai értékeink kapcsán is. Tetszik, hogy a vidékeink értékei köré hagyományokat szövünk, vagy tradíciókat viszünk tovább úgy, hogy közben közösségi programokon együtt is jókat eszünk. Mert, ahogy a reklám is mondja, itthon tényleg minden az evés (vagy az ivás) körül forog, ami nem is véletlen. Az, hogy magunkat búskomornak aposztrofáljuk szerintem bullshit, az egyik legvidámabb nép vagyunk, csak olyan helyre kell menni, olyan emberekkel lenni, barátkozni, nevetgélni. Ja meg átlátni néha a szitán és az orrunk hegyén túl.
Sajnos nem láttam még annyit a világból, amennyit szerettem volna. Elképzelhető, hogy nem is fogok annyit látni ebben az életben, amennyit szeretnék, így a véleményem sem megalapozott. Nyitott szemmel járok ezen a földön, amennyire tudok, de ez is kevés, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le a világ, a nemzetek, emberek működéséről. Nem is vagyok én senki, hogy következtessek, csak gondolkodom, ami tudtommal szerencsére még nem tilos. Az összeesküvés elméletek sem foglalkoztatnak olyan mértékben, hogy egy percig is emiatt forgolódjak éjszaka. Szubjektíven és abszolút részrehajlóan gondolom, lehetnének sokkal komolyabb problémáink is, élhetnénk sokkalta rosszabbul. Kritizálni magyaros, elégedetlenkedni magyaros, viszont feltalálni magunkat a legnagyobb gondok közepette, kreatívan megoldani és nagyokat röhögni a saját helyzetünkön is magyaros, ilyet is csak mi tudunk, mert a mi szürkeállományunk – több ízben bizonyítottan a történelmünk során – kiemelkedő. Bátran kijelenthetjük és akár el is hihetjük végre, tehetségesek vagyunk gyakorlatilag mindenben, csak hozzá kell kezdenünk.
Szeretem ezt az országot, mert minden olyan pici, minden olyan nyugis, ha jól választasz. Ha pedig a nyüzsire vágysz is megtalálod a számításod és nem kell mértéktelen órákat utazással tölteni. Itt minden olyan magyar, mert annak akarom látni. Minden olyan nagyon szeretnivalóan magyar, még az is, ami okozza a fejtörést. Hiszen sose felejtsük el, hogy emberi gonoszság, számítás és utálkozás, irigység, betegség, halál mindenütt van, ez emberi, nem csupán csak magyar. A hibáztatás képességére való hajlam is emberi.
Szokták volt mondani, a test amelyben lakok, én vagyok, így ha megengedtek egy párhuzamot, az ország amiben lakok, engem képvisel, engem prezentál és fordítva. Annyi minden van bennünk a szivárvány színei, vagy akár a szürke árnyalatai szerint is, amit kár lenne egy szóval becsmérelni, vagy lehúzni, hiszen ennyi energia befektetéssel akár az ellentétére is képesek lennénk. Akkor ha elengedjük végre, hogy nem működhet minden a fejünkben elképzelt tervek szerint. Próbáljuk meg kiengesztelni a lelkünket, próbáljuk kiemelni magunkat abból a fondorlatos lelkiállapotból, ami a nemzetünkről rosszat gondol. Elégedetlenség, alulértékelés, hibáztatás, panaszkodás. Ha már alakítani tudnánk az érzelmi nyelvünkön és máshogy sugároznánk kifelé az öntudatunkat, nyert ügyünk lenne. A magyarságtudatra ráférne egy jókora lélekszellőztetés, vérfrissítés. Egy nagy mosoly!
Szeretem ezt az országot, így az sem kellene már, hogy zavarjon, a titkosított telefonom számát Anyukámon kívül csak Orbán Viktor tudja, de ő minden héten kétszer… Nem kellene, hogy zavarjon, de bizony zavart. Így hát elengedtem. Megszüntetve a problémát, kihúztam a telefont és csak a dátumra koncentrálok, amiről azt mondják, az elkövetkezendő négy évemet nagyban befolyásolja. Így lenne? Nem tudom, különösebben ez a téma sem izgat, elmegyek a saját tollammal és ikszelek, nem oda, ahova várják, hanem oda, ahova épp kedvem lesz, hiszen oly színes a paletta. Elmegyek, mert ez az, amit megtehetek, ez rajtam múlik. Bár a véleményem sem fix már, nagyon nem is lehet. Megteszem, amit meg kell tennem, anélkül, hogy gondolatpókhálót szövögessek csalásokról, átverésekről és politikusi pénztárcákról. Tudom, ez nem magyar, ez emberi. Ha pedig erre a Földre pottyantott a Jóisten, ám legyen. Hagyom menni, amit kell, fogadom, ami jönni akar. Nem tökéletes életet akarok élni, hanem boldogat. Csak azt tudom, hogy szeretek itt lenni és szeretnék továbbra is jókat enni, szép tájakat látni, azok közül többet újra meglátogatni, ami már korábban a szívembe költözött, boldog szeretnék lenni a világomban, amit teremtettek nekem, majd magamnak teremtettem újjá. Ennyire egyszerű lenne? Ennyire. Úgy mondják, élj a körülmények hibáztatása nélkül és elégedett ember leszel. Ezt pedig még Orbán Viktor sem befolyásolja. Ahogy azt sem, hol érzed jól magad. Mert ez is felfogható magyarul. Szeretem a … aaa …. pénzt, ja nem, az országot, vagy hogy is van ez? Élj Magyarosan-cinikusan-logikusan-boldogan. Érezd, hogy jó helyen vagy!
http://www.keptelenseg.hu/keptelenseg/parodia-szeretem-a-82691
/by csehoorsi on March 28th, 2014
