Létezik egy könyv*, ami nagyon-nagyon bátor módon úgy véli, manapság túlértékeljük az akaratot. Ugyanis cselekedeteinket általunk nem ismert tényezők – rejtett tanulás, örökölt vonások, nem érzékelhető ingerek, emlékek, téves észlelések – irányítják. A könyv szerint, problémáinkat mi magunk teremtjük, az említett ismeretlennel összhangban. Gondolkodásunk alapja önmagunk értelmezésének, a “sorsunknak”, környezetünk milyenségének. Ami mindezt tovább bonyolítja, pedig próbáltam egyszerűen leírni: szélesebb alapokon nyugvó jelenségeket akarunk értelmezni, korlátozott információk alapján. Mi, emberek.
Ha valami lehetetlen, akkor ez az, ami szüli is a feszkót rendesen, nem?
Szokások.
Belső indítékként érezhetünk úgy, hogy egyszerűen nem tehetünk másképp, egyfajta szükségletünk, ami akár gyerekkorunktól kezdve sajátunk. Vagy akár korábbról hoztuk. Ennek kiderítése érdeklődést, bátorságot, hosszas befelé figyelést, különböző technikákat igényel. Megér egy külön bejegyzést. Ha este hazaérek munka, találkozók, különóra után, levezetésképp gyakran elszívok egy szál cigarettát, mondván, így engedem el a napi feszültséget, amivel már nem szükséges foglalkoznom. Nekem tetszik a magyarázat, nyilván, különben nem találtam volna ki. Elhiszi ezt valaki? Nem, de nem fontos, a lényeg, hogy én elhiszem. Mondjuk. Lehajítom az aznap rám pakolt batyukat. Tudom, tökéletesen működhetne egészségkárosítás nélkül is, ha jótékony dologgal váltanám fel, mint például egy kellemes, gyógynövényes, Mecsek, relaxációs tea. Az emberi hülyeség viszont határtalan és megmagyarázhatatlan.
Szokásaink tanult és viszonylag állandó viselkedésformák, ismétlődő cselekvéssorok, gondolatmenetek. Akkor van baj, ha automatikussá válnak, kényszerré, rögeszmévé növik ki magukat. Halogatás, dohányzás, körömrágás. Ha halogatsz, gyűlik a probléma, majd a feszültség, s végül eluralkodik a káosz. Mindez rontja a munkahelyi teljesítményed, kikezdi az emberi kapcsolataidat, kész a feszkó. Szerintem minden visszavezethető ilyen módon.
De mi áll mögötte? (az ismeretlenen kívül)
Szokásaimat feszültség levezető, szorongásoldó funkciója miatt szeretem, mint mindenki a sajátját. Pótcselekvéseim oldják a rosszabb gondolatokat, a rosszabb napokon: stressz, aggódás, elbizonytalanodás, félelem, csalódás, frusztráció, harag, düh, kétségbeesés, tehetetlenségérzés. Ha visszapörgeted az időt, rájöhetsz mi miért történt, de addigra már hopp, el is fogyott az a tábla csoki. Otthon ilyen kísértésnek nem különösebben vagyok kitéve, a falánk lakótársam gondoskodik róla, hogy ne találjak semmit, ha kellene. Mondjuk, ma már nem kell. Szerencsés vagyok, mert ha van időm, a feszültség levezetése takarítás formájában nyilvánul meg. Ha nincs időm… teremtek. Persze, nem csak azért, hogy takarítsak.
Mivel segíthetek magamon?
Tudatosítok! Észre kell vennem, épp jelen van, épp arra gondolok, azt csinálom, azt eszem, iszom, szívom, fogom, rágom, teszem-veszem. Nehéz, mert a szokás, gyakran megkerüli a tudatom. Régebben egy jó filmen is simán el tudtam kezdeni körmöt rágni, holott erre semmilyen indítékom nem volt, amit már csak akkor vettem észre, mikor esztétikailag hagyott némi kívánnivalót. Ebből az állapotból még sokszor az sem mozdított ki, ha rám szóltak. Gyerekkoromból jött, de – 98 %-ban – elhagytam, mert el akartam, körömlakkozok és szépnek is látom. Nem jártam utána, miért alakult ki, de mivel nem okoz már gondot, így félretettem. Előveszem, ha fontos lesz.
Kitűzök egy időpontot! Ha Pató Pál vagy, lehetőleg ne a holnap legyen. Nem vagyok halogató típus, így ezzel a ponttal szerencsém van. Vagy el akarok valamit hagyni, vagy nem. A “talán” és a “lehet” szavak nem tartoznak a kedvenceim közé, akaratgyenge emberek szavai.
Sorrend! Az összes rossz szokásom egyszerre elhagyni lehetetlen, így szépen sorban kezdem, fokozatosan. Gyakran beleestem abba a hibába, hogy túlfegyelmeztem magam. Jó ötlet összeírni, mit szeretnék, de csak szépen sorjában tudom megváltoztatni őket. Általában a drasztikusság híve vagyok, ebben az esetben azonban eltérnék, pont egy életnyi az időm rá.
Agykontroll, pihenés. Az agykontroll vagy szimpatikus, vagy nem. Szerintem az unszimpátia a tudatlanságból ered. Nem mágia, nem vallás, nem hipnózis. Tudományos alapokon nyugvó, valóságra épülő technika az agykapacitásod, az elméd teremtőerejének növelése céljából. Tudom, hogy a folytonosan visszatérő gondolataim alakítanak engem. Általában a káros hatású gondolatoktól való megtisztulásra használják, felcserélve azokat építő jellegűekkel. Nem is véletlen, hogy a korlátozó szokások témakörnél hoztam fel. Éber – béta állapotban is hatásosak a kimondott szavak, de az elme bizonyítottan fogékonyabb alfában az ösztönző energiákra. Úgy vélem, minderre erős koncentrációval te is képes vagy, ha megfigyeled gondolataidat, leírod a negatív töltetűeket, szembesülsz velük és kezeled, mint megoldható (!) feladatot. Ja és fontos, megjutalmazom a kitartásom mindig, minden helyzetben, minden megoldás megtalálása után! Ha nem hiszed, járj utána.
Nem tudtam mostanáig, hogy léteznek rossznak beállított tulajdonságok, melyekből rossz szokások alakulhatnak ki. Sok kutatás és a való élet is alátámasztja, többségében az illetlenség, udvariatlanság miatt rosszak, de valójában jótékony hatással lehetnek az egészségünkre. Például a körömrágás immunrendszert erősít, a hangos büfikék segítenek védekezni a gyomorsav káros hatásai ellen, a szellentést ismerjük, az ujjropogtatás idegesítő mivolta ellenére, bizonyítottan rugalmasabbá és hajlékonyabbá teszi az ízületeket, az ágyban evés pedig a nyugodt emésztést segíti, stb. Az megint más dolog, hogy ez másra is tartozik-e.
Konzekvencia? Ma nem nagyon van. Csak annyit tudok mondani, tök mindegy, hogy túlértelmezett-e az akarat, megmagyarázható-e a rossz szokás, létezik-e felsőbb irányító erő. Ha belenézek a tükörbe, tudom mit akarok és mit nem akarok látni, minden hazugság, magyarázat és halogatás nélkül. Idővel a napjaimat, heteimet, hónapjaimat, az egész életemet, máshogy is fogom látni a tükörben. Úgy, ahogy nekem jobban tetszik. Ez pedig nem 21 nap, ahogy a mondás tartja!
Segíthet a következő jó kis írás, ajánlva annak a számomra kedves embernek, akinek köszönhetően a mai gondolataim megszülettek:
http://www.pozitivnap.hu/napi-pozitiv/25-1-mondat-hogy-megjavitsd-onmagad-1
*Szendi Gábor: Párbajok nélkül
/by csehoorsi on February 5th, 2014
