Isteni alvás után kezdeni a napot sem mindig könnyű. Valahogy a szemhéjak 8 órán keresztüli jóleső összenövése után oly kegyetlenség őket erőszakkal szétválasztani. No, de viszlát a jókedvű tegnapnak, Marinának ma menstruáció előtti ideghormon összeroppanása van, és most szó szerint idéztem, tőle. Take it easy, megengedte. A szemhéjösszenövésem és az ő hektikussága viszont szupermód megfér ma egymás mellett, szóval szeretet, béke, nyugalom, más meg nem is számít. A hangsúlyt a ma szócskára helyezném. Majmok vagyunk aztán kész. Jól összecsimpaszkodunk, hogy aztán egy hatalmas rúgás után újra megkereshessük egymást. Beteg módon szórakoztató. Szeretlek!
Ugyan jókedvű volt a tegnap, ámbár kevéssé hasznos, hiszen kiderült egyrészt, hogy nem bírja már úgy a fülem a bizsut mint ifjonc korában, másrészt még az esti pocokfutást is le kellett mondanom. Hát mit tehet az ember gyermeke, ha éhezik egy jó hűtőkipakolásra? Engem meg nem olyan fából faragtak, aki csak úgy ellentmond magának. Világvége is lenne, ha így lenne, pláne, ha életem értelméről, az ételről esik szó. De nem? Ennyi számodra érdekfeszítő információt régen helyeztem bele egy bekezdésbe…
Előrebocsájtom, hogy ma a gondolataim nem fognak szólni nagyon semmiről, üres a fejem és ez jól is van így. Viszont írni meg írnék, ki ért engem? Magam sem. Van kedvem egy jót csapongani, meg ábrándozni a semmiről, a hangulatom pedig tökéletes alapot nyújt ahhoz, hogy délután drága Mamikámmal elköltsünk pár ropogóst a kedvenc helyemen. Szóval, hacsak nem vagy a családtagom vagy fanatikus orsibarát, akkor ne is olvasd tovább, értelme nem sok lesz, jó?
Utasításba kaptam 3 napja, hogy nézzek utána a herpesz lelki okainak, hiszen azon szerencsétlen szerencsések közé tartozom, aki kettővel is pilloghat az utcán. Bár már nem sokáig! Utasítóm szerint, ha megjelenik, az már a gyógyulás jele, ezért vagyok olyan szerencsétlenül szerencsés. Lelki okai pediglen akadhatott bőven, nem is tudom hirtelen, hogy melyiktől eredeztessem. Képzeld, olvastam valahol, hogy ha minden gondolatunk mellé körülbelül mindösszesen 10 érzelmet engedünk meg magunknak, akkor elkerülhetjük a túlagyalás csapdáját. Tényleg léteznek ennyire tudatos emberek, kérem szépen? Egy biztos, ha a gondolataid helyett az érzelmeidre helyezed a hangsúlyt, akkor sok nehezebbnek tűnő élethelyzet könnyebben megoldható. Na, ennél mélyebb gondolatra nem hiszem, hogy képes leszek ma.
A tudatalatti tudatosítása állítólag azzal jár, hogy szembenézünk a negatív érzéseinkkel is, s nem dugjuk bele őket egy dunsztosüvegbe, gondoskodva azok alapos lezárásáról. Félelem, bánat, bűntudat, szégyen. Úgy teszek önmagammal jót, ha kiengedem őket a palackból és megélem a rosszabb napokat is. Igazán szárnyalni csak akkor tudok, ha elengedem a gondjaimat, mert vagy megoldottam őket, vagy úgysem tudok mit tenni velük, így próbálok az értékeimre koncentrálni. A negatív érzelmek csak akadályok, amiket ha engedünk tudatosítani és a megfelelő polcocskára helyezni, máris kilépnek a képből és nem takarják el azt, ami igazán fontos. Ami mint tudjuk, a szemnek láthatatlan. Haha, újabb mélyen szántás, kár, hogy plágium. Na, most ott vagyok, hogy már kezdem látni a lényeget újra. Van még pár bárányfelhőcske, de szinte tiszta az egem. A bárányfelhők elhessegetésére meg van jó kis kuponom, amit délután felhasználok, hogy valami szépet tegyek abba az egyébként tátongóan üres gardróbba.
Sokszor megfogadtam már, hogy ha rámtör a shoppizhatnék, helyette takarítani fogok, aminek az egyértelmű jótékony hatásaival már régen tisztában vagyok. Nos, ez tegnap bejött. Azzal viszont szintén csak tegnap ismerkedtem meg, hogy sztk szemüvegben, seprűnyéllel a kézben táncolva milyen csuda jól el tudom szórakoztatni magam. Ma viszont nem leszek ennyire gondolatelterelősen erőleány.
Viszont jó hírem is van mára! Azt mondta nekem egy nagyon okos és végtelenül kreatív barátnőm, hogy nem feltétlenül csak a lánybúcsúk kelléke lehet a chip fiúka, nincs szabály rá, hogy szülinapra nem kérhetek, mondjuk a harmincadikra, hm? Nem is értem, hogy nem gondoltam erre előbb?! Így talán meg vagyunk mentve, mi romlott, konvenciókat felrúgó fehérnépségi tagok, akik a fehérruhát egyelőre másokon szívesebben nézegetik. Bár a héten az a gondolatcsírácska kapott születési jogot abban az apró fejemben, hogy mivel a jelenlegi aktívan zenélő kedvenc angol zenekaromat sehova, de SEHOVA nem hívták meg azok közül a fesztiválok közül, ahova szívesen el is mennék, mert esetleg viszonylag közel lenne az országhatárunkhoz… szóval azt a férfiembört, aki elvinne egy ilyen koncertre csak úgy meglepiből, azt hiszem én is meglepném a gyűrűsujjammal, könnyűszerrel. Aztán vagy kell neki vagy nem. Nagy szavak így a végére, vú.
A lényeg, ma befőttmód elleszek, Marinámmal meg az 1 kiló ajándék eprünkkel a még 4 órás együttlétünk alatt. Csodálatosságot kívánok, gyógyult állapotot az illetékeseknek, jó utat a Szegedre érkezőknek (a borfeszt Borsóm nekünk nem kötelező), ja meg szép ruhákat a H&M-be, azon kívül meg várja a város az éjjelt! Este Wellhello! Kapd fel a pulcsit, a Guccsit! Meg gyere velem Kapcába! Miss U, bij.
