És én.
Minden évben más a viszonyunk.
Alakulásába pedig soktényezősen ma már más is bőven beleavatkozik. A hagyományok korral változnak. Az sem mindegy, hol talál rád. Városban, esetleg falun. A családod hagyományai is bele-beleszólnának. Szépen lassan pedig kialakulnak a saját elképzeléseid, batyukkal a hátadon, pénztárcádhoz mérten. Gondoltad volna?
Pöttömként az Ünnep meghatározói az Anyukák-Apukák. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy hozzád jön a népes sereg ebédelni. Korábban az Ünnep a szórakozás, az izgatott várakozás, az ajándékok, Anyu isteni húslevese, Nagyika hókiflije jelentette a mindent. Aztán mikor a bevásárló listával nekiindulsz a forgatagnak, rájössz, mégsem csupa móka és kacagás az élet. Karácsonykor valahogy nálunk a szokásos menü helyett nem túl magyarosan gyrost eszünk, persze sok egyéb mellett. Hugi kedvence. Mit lehet tenni, ha a család hagyományai eszerint rendeződtek? Van, amit szívesen továbbviszel, no és van, amit annál szívesebben hagysz el.
Tiéd a lehetőség, hogy úgy csináld, ahogy neked kényelmes. Bár nőként, majd gyanítom anyaként a kényelem szócskának vajmi kevés köze lesz az ünnep szócskához. Ez így van rendjén.
Vagy mégsem?
Túl vagyunk a számomra nem túl kedves Húsvétoláson, amit orsis túlzással, mint a legtöbb ünnepet, a családom és az evés szeretete miatt tartok csak meg. Főként az evés, inkább. Szóval túl az idei nyuszizáson, azt mondhatom tényleg nem csak móka és kacagás a női lét a konyhában. No, erre nem most jöttem rá persze. Szerencsémre szeretek főzni, bár a kötelező mivoltját sosem értelmeztem magamra vonatkozónak. Főzök, ha kedvem van, ezért szeretek is. A hobbik lényege is ez. Ha dolgozni is akkor mennék, mikor én akarok, szerintem azt is jobban szeretném. No de visszakanyarodva, a lakótársam sosem éhezik, mert a tudományom gyakorlása több ízben rám talál a héten, párosulva azzal a szerencsés véletlennel, hogy ha főzök, a szomszéd is jóllakik.
Az Ünnepet megelőzően szerencsém volt hallani a rádióban a balatoni wellness szállodák telítettségéről a nyuszizás alatt. Felmerült bennem a kérdés: hogyan kerül akkor a család asztalára az a szokásos sonka, tojás, kalács, torma, retek kombó? Hát, valószínűleg sehogy. Vagyis nem oda kerül és egy szőrös, nagy pocakos séf bácsi koordinálja az elkészítését.
Bármilyen elcsépelt a téma, a női szerepek átalakulásával, nagyon úgy tűnik, az ünnepi szokások is deformálódnak. Kérdés, baj-e ez?
Nő és férfi dolgozik az év majdnem minden napján, ki többet, ki kevesebbet. Inkább többet. Egyre többet. Az ünnepek pedig felnőtt fejjel a szórakozás, ajándék, húsleves és hókifli helyett már kissé mást jelentenek. Hogy mit? Hát kérem szépen, a hosszú hétvégét! Mikor végre együtt lehetek azokkal, akiket szeretek, ehetek és pihenhetek. Pihenhetek? Itt meg is állhatunk. Hát, ha nem azon kattogok, hogy mielőtt minden bolt bezár kipipáljam a listám összes pontját, a legapróbb port is felporszívózzam a szőnyegről, hiszen a leendő Anyósom is tiszteletét teszi, s nem árt, ha emellé valami briliánst is alakítok a konyhában, hiszen én vagyok a nő a jelenleg még csak kétszemélyes mikrofamiliánkban. Akkor mi legyen? Pihenek vagy megfelelek az évszázados hagyományoknak? Nehéz ügy. Bár nekem mégsem, nem vagyok az a megfelelős típus. Inkább az örömszerzős fajta vagyok.
A wellness hotelek térnyerése, a hatalmas akciókkal kecsegtető honlapok terjedése nem véletlen. Abból élnek, hogy a nő bizony, bármíly hihetetlen, fáradt. Ez a tény eddig is fennállt. Viszont a változás óriási! Ma már a nő elfogadottan lehet fáradt és könnyűszerrel bemondhatja az unalmast, ha épp úgy tartja kedve. Isteni, nem?
Sokan kirúgják az elvárás kereteit, bedobják kis családjukat a kocsiba és meg sem állnak a Balatonig. Micsoda biznisz és még a hajam sem kellene kimosni a bűzölgő kölniből. Mondjuk, az enyémet amúgy sem kell. Mint mondtam, család és evés. Locsolókat évek óta nem fogadunk, amit családi hagyományként addig vihetek tovább, míg egy picuri kislány rám nem parancsol, hogy márpedig… Fiam lesz. Nem kérdés. Fiús anyatípus vagyok, nem? Nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy elegem lett már kicsiként is a markot tartó kisfiúkból, akik azért mondták a versecskéket, hogy minél több pénzt verjenek ki a szerencsétlen felnőttekből, azaz izé, persze mindenki tojásért megy a kislányokhoz… Fiúnak lenni Húsvétkor jó ideje megéri! Nos, én nem vagyok, de nem zavar, ha azt mondják babonából, így bizony elhervadok. Puff neki.
Joggal vetődik fel a kérdés Benned kedves barátom, remélem mosolygós olvasóm, a fiamat ilyen körutakra elküldöm-e majd én is? Persze hogy, hiszen mindenki eldöntheti, hogy a kis versét kézzel festett tojással jutalmazza-e vagy a malacperselye tartalmát gyarapítja. Szerintem az már nem az én hatásköröm. Az enyém csak az elv, pénzt nem adok. Pont.
Visszatérve gondolataim fő csapásához, a rádiós hírből kiindulva egyre többen rugdossák ezeket a kereteket, hatalmas örömömre. Vagy ki tudja. Hiszen azért dolgozunk, hogy együnk és a pénzünket elkölthessük még sok olyan dologra, ami jól esik. Lehet, hogy kissé szélsőséges és abszolút a hedonizmust támogató hozzáállás cinikus megfogalmazásban, de arra kellene keresni, hogy a konyhában állva, családot szolgálva főzzek? Ez így egy kicsit sok, ennyire azért nem vagyok durva. Átmenet a két gondolat között azonban nehezen tapintható számomra. Személyiségem önmagában is szélsőséges, de ezt nem kell bemutatni.
Áthívni a családomat egy laza chilis babos vagy sült kolbászos vacsira, mikor aztán mindenki szalad haza az emésztés okozta örömöktől hajtva, jó dolog. Az benne a legjobb, hogy nem kell hozzá ünnepnap! Szóval megmaradhatok nő, úgy, hogy én választom meg a napot, mikor erőm teljében bevetem magam kedvenc helyiségembe, a konyhába. A kulcsszavak pedig: akkor, amikor én akarom! Így szerethetek továbbra is hódolni a gasztronómia szenvedélyének és élvezetének. Húsvétkor meg mehetek ahova akarok, szégyenérzet nélkül.
A mai világban azt szeretem a legjobban, hogy senki nem korlátozhat a gondolataimban, tetteimben. S mivel jól választottam, a társam is támogatja a mosolygós énemet a konyhában, lehet az egy egyszerű szerda vagy az asszír és babilóniai termékenység és szex istennőjének az ünnepe, azaz a Húsvét…
Nos, egy ilyen ünnepet méltóképpen csak egy boldog nő tud megünnepelni igazán… Vagy vitatkoznál?
http://vilagnezet.blog.hu/2013/03/31/husveti_variete#more5185498
/by csehoorsi on April 23rd, 2014
