“A nevem? Orosz. Anyám adta. Problem?!”

Nos.

Én én vagyok, ez kétségtelen és állandó. Misz Makacsság, Céltudatosság és Stratégiána. Álmodó, tervező és megvalósító. Egy hárpia, szerethető kiadásban. (Vagy ez vitatható?) Szóval a helyzet úgy hozta, amit még csak véletlenül sem én alakítottam a saját elképzelésem szerint (…), hogy megérkezett kicsiny szívem újabb ostromlója, a Mr. vetély-, no meg néha cinkostársa.

Közerkölcssértés nélküli, alvótárs helyettesítő projektem péntek óta tart, mikor is beköltözött életembe és szívembe egy alig 1 kilós prüszkölő, vakarózó, szörcsögő, bandzsi tünemény.

Szóval múló szeszélyek, fejcsóváló emberek, okos véleménykifejtők és jóakarók ide vagy oda. Jelentem: Belevágtunk!

Most már világunk Mása körül is forog, amit mi is ugyanúgy tanulunk, ahogy Ő.

A „Jaj, mi lesz, ha Szemi nem szereti majd?” kérdésre a válaszkeresés folyamatban, hiszen a szombati debütálásunk nem aratott osztatlan sikert. Míg Anyukám mellkason pihegő módszerrel rötyögött a szuszogó, sípoló hangocskáján, addig Tesóm hamarabb elkérve magát a munkahelyéről, pár órán keresztül pörgette tengelye körül a kicsikét. Szemi meg… Fej elfordítva duzzogott. Az új kör szombaton várható.

A szobatisztaság még pici utópiát sejtet, de a pórázon sétálás már a szuperprodukcióink közé tartozik. Nagyot tudunk csattanni az extra méretű tócsákban. Imádjuk a mosógépet nézni forgás közben és óriásit tudunk aludni a gazdiék testrészein. Főleg hátracsapott lábakkal. Keresztapánktól szépséges mózeskosarat kaptunk, mely pihe-puha ágyikónk lett, elismert tenyésztőinktől szép kis bilétás nyakörvet, Aputól engedélyt a nagylábujj gyilkos harapására, ja és sok-sok puszit, a szomszéd nénitől meg millió kedves szót zsebeltünk be. Egy óriási snauzer-puli keveréktől védelmet és felvezető kört, egy 6 éves kisfiútól lekicsinylő szavakat a szemeink számára természetellenes állásra vonatkozóan. A főnököm szerint k*rva ronda, szerintem meg a világ legédesebbje. Nem kisebbek, az utca sztárjai vagyunk kérem.